A SZENSZARITO ALLVANY

Nyitott vagyok mindenfele szelnek

Es semmi sincs,

Amit magamnak szeretnek megszerezni.

Minden telen szemezgetik a madarak

Az olembol a mult ev beseges maradekait.

Tavasszal erzem, hogyan hal el a piros lohere

Es akkor eljon az en idom is:

A buzakalaszok az olembe raknak feszket:

Ejszakankent no az erom a reszketestol

Es a hosszu resek simogatasatol;

Amig el nem szallitjak oket.

Osszel puha, illatos sarjut raknak ram –

S a szomoru gondolatokat az elmulo

Nyarrol es innyenceket adnak

Az allatoknak teli napokra.

Aztan befed a ho

Es a szel megpihen az ures letraim kozt.

Csak ezt az egy dolgot nevezhetnem:

»Baratomnak.«